critics / interviews


Artist: Toth Kina Hegyfalu

title: @ Noisy 13, Munich – 10.12.2013

keywords: experimental, live performance, noise, alternative, acoustic, dada, punk, spoken word

label: Attenuation Circuit

What happened on 10/12/2013 at Noisy 13 in Munich, stays at Noisy 13 in Munich” said nobody.. ever!

So what actually happened at Noisey 13? Some kind of scandal, something set on fire, some honky tonk bird doing back flips?

All of these suggestions are quite possible if you would ask me, as on that date in time the underground duo Toth Kina Hegyfalu  had camped out, plugged in and took over the place with a very special live set!

Who can forget about Toth Kina Hegyfalu’s epic tape release through SP Recordings? A tape release that had left an ever lasting impression at the YIKIS headquarters. And what about their latest full length free release ‘Zsur‘ they did on Sirona-records? I was trying to review it but half way through my craptop went suicidal and took the writing with her when buried in the high tech graveyard. Out of respect for the dead and superstition for bad luck I did not attempt to review it again, which for my honest apologies to who it may concern. But even without a review you shouldn’t hesitate to download it and give it a good spin! Don’t sue us when also your computer steps up a chair, sticks the screen through a loop and hangs itself or actually sets itself on fire! Not that this would happen, but with Toth Kina Hegyfalu you just never know really. The music of these two individuals is strong enough to do the earnest unexpected things!

So what about Noisy 13 in Munich? Did the audience survive it? Was there a portion of voodoo involved? How did it sound? What had happened?

Visual wise you have to use your imagination perhaps, but audio wise someone smart has recorded the complete manifestation. Something that starts from the very beginning as a form of audio witchcraft that the duo uses to fill up the Noisy in Munich. With voices that roll in a energetic madness that feels as if the artists cloned themselves in an instant, multiplying themselves in a complete army of wild anarchists with animalistic tendencies. They are free, they sing, they howl and thunder, fill up the loudspeakers with expressions. And damn they are hungry!

The crazy effect hits in when their sound cloning friends disappear in an instant as to make way of the strangest noises,  inner beings that pop out and go from sweet and innocent like to purely obsessed and wild in behavior. If the audience had been eaten it wouldn’t completely be a huge surprise. Just imagine Toth Kina Hegyfalu munching and showing a beautiful smile with lips covered with blood while munching on a fan’s bone, it simply wouldn’t really be weird at all when hearing their performance.

Electric power drills, chainsaws are of course brought in to cut the pieces of flesh that are too large to bite through. But don’t think it’s gruesome to listen to this experience from the safety at your home, they supply and display so much magic and love in between their wildness that the whole cannibalism of the audience is something that is just a necessity, something that comes across as if they are accustomed to it that it just feels natural. It’s as if the recording captured a certain magic between the duo, a certain sparkle that captures them in their own world and we as listeners are invited within their magic world of freedom.

I’m sure all their so called victims have been eaten and slain  voluntarily on that location, and let their sacrifice and of course the exciting music be an great reason to hit over to the following link and hear Toth Kina Hegyfalu for yourself! Do not be afraid!


És bizonyára pánikba is esünk Miki bával, ha nem tévedünk be a Fotelbárba, ahol Tóth Kinga és Normal Gergely, azaz a Tóth Kína Hegyfalu szegezte fotelbe a nézőit. A Fotelbár a Dürer jótékony menedéke, ahol minden élő és élettelen bútor pont a megfelelő helyén van. És ahogy hátradőlök a leharcolt kanapén, akkor döbbenek rá, hogy Kingáék is a helyükön vannak ebben a történetben, hogy a fesztivál miattuk válik számomra azzá, amit vártam tőle. Kinga egy itthon még kevésbé ismert hangképzési technikát alkalmaz, amelynek a neve extenzív vokál. Külföldön egyre keresettebb ez a különös technika, meséli a koncert után Kinga, immár feloldódva a fotelkényelemben, de itthon még nem igazán tudnak vele az emberek mit kezdeni. Hozzáteszem, nem is kell ezen a kijelentésen komolyabban meglepődni – évek óta járjuk az ún. underground fesztiválokat, és minden egyes alkalommal ezt a tanulságot szűröm le. Mintha e kies hazában nem tudnának mit kezdeni a zenével. Summa summarum, a Tóth Kína Hegyfalu koncertje olyan hatást vált ki a hallgatóból, mintha bedobnának egy bazinagy centrifugába, és miután kimászol belőle, minden belső szerved átrendeződik. Most sem volt másképp. // - maxim// 


Toth Kina Hegyfalu – live from the Wakuum

Posted on December 13, 2013by kainobuko

artist: Toth Kina Hegyfalu

title: live from the Wakuum

keywords: experimental, psychedelics, indie, alternative, industrial, noise

label: attenuation circuit

After a quick indescribable time travel we end up on the 8th of  February, early 2013. Where are we and what are we doing here? Well, glad you asked! We are at Wakuum and right on time to enjoy a duo bound together under the name ‘Toth Kina Hegyfalu.’. We are a bit late but just on time to see and hear these grim characters sitting in a soft spotlight surrounded by darkness. This venue could do better with the lightening although in this case the darkness and the smoke of cigarettes reflecting in that fragile light is quite charming. The music that comes out from the speakers is transforming everything in some kind of strange jungle, a place where everything can happen. The duo fills up the place with a mystique feeling and it even gets more intensive with the female member aligning her voice with the plucked strings.

Suddenly the two characters move away from their spotlight and start to walk around like wild tigers in search for a prey. They do this not empty handed and the music that they cast out fits their movements perfectly. The guitar is growling rhythmically and the voices are first spitting spit and than going up in the musical expression. Everyone in the room is starting to move in the tempo of this funky alternative weirdo movement. The vocals are going more wilder and slightly twisted and so does the wild experimental music.

The crowd is loving it and some of them even offered me a spliff while pulling odd faces at me. I smoked but didn’t inhale as the duo started to make more intensive music with the male vocalist doing a vocal impression of something demonic. Than the girl started to transform to and after spitting up vomit they both went clearly into another unholy head space! Nobody is calling an exorcist, so  this might just all be a part of the show. They started to produce this intensive density of animalistic music and there was a moment that I thought to be accompanied with demons from a different legion of Hell.

Than there was a little second of silence before the strings were getting slammed in another unholy and never endured before way. The girl was saying things but the music started to suck every breath of sense and normality out of it. And than from this vacuum hovering moment the band started to feed the audience a rhythmic thing that was just as mental and insane as the creepy child like melody that they had thrown on top. I had to keep my eyes open because it was this kind of live music that would inflict scary day dreams of possessed kids that will haunt you (and probably kill) in your day dreams. This band is what you might call: super intensive!

The live set isn’t over even if some members of the audience are having signs of seizures.  I’m totally focused and hypnotized by what Toth Kina Hegyfalu is producing on their little stage of darkness. They seem to have found a way to get directly into the brain and there they will pull the strings. The  music start to menace and everyone attending the gig start  to behave like little crazy monkeys. It comes in handy that even the band start to play music only understandable to the banana loving folks. The girl screeches while the male member throws peanuts on the floor. I can’t hold on to my sanity any longer and I’m also scratching my head while fighting for a peanut and a banana. Strange flocks of black crows also seem to have attended the gig, I’m not sure if they are also interested in the free food or that they might have their eyes on some human meat instead.

When the band starts to leave this track behind it looks as if everyone has came back to their senses. But for how long as they started to torment the loudspeakers with an undeniable enthusiastic made rhythm of mortal madness. They even brought in some flute to compliment their successful hypnotizing psychedelic indie noise show!

Encore! Encore! we shouted and than the band came back after a mini second of a break. The guitar start to sound crunchy and Toth Kina Hegyfalu teaches us how to count in English in a rapid speed. Then they produced squeaks of joy while the music rumbles along in a crazy mental way. Than there is this insane melody happening that is utterly weird combining tortured strings that are being plucked and noisy vibes. A ritual feast of weirdo sound is evolving in the ultimate highlight of this intensive and wildly animalistic live performance!

This is a band that will alter your life forever if you are lucky enough to see and hear them performing in real life. They sound like nothing else and will leave a ever lasting impression on the mind and scars on the soul. If you can, it is recommended to see and hear them in real life, but just in case you need more proof or aren’t in their traveling distance, than please be free to hear their excellent live album of this event over here:


Various Artists – Dare alla Luce

"The wonderful psychedelic world of Toth Kina Hegyfalu is luckily for our entertainment also very much represent! Here the duo comes with a very extra ordinary track called ‘milky bus’. It is something to do a little dance too, although the dance moves for this dance may seem rather weird. It feels like something pygmies would enjoy dancing too with spears in the air and skirts made out of leaves! It sounds like something that invites every listener to make a spear for themselves and a skirt from plants or just go and dress out for naked pleasures and dance around! Just give in that natural feeling and flow away with the danceable handmade madness of Toth Kina Hegyfaly!"


Various Artists – Gimme A Minute (Siro600)

41. Toth Kina Hegyfalu – Mary

Kai: You know (it sucks) that I simply love every single second of this track by Toth Kina Hegyfalu. It is like what Japanese underground performance cinema does to my eyes, but then with audio. Probably even creating an even more intensive experience as the visuals of strange small dark rooms, black cats, huge nails and wooden walls are projected straight into my visual departments of the brain. And in the middle of all this scenery, there is Mary sitting in a comfortable wobling chair! Absolutely love this track!

Alex: Wow, yeah! This track is mildly frightening, I’m definitely seeing the Japanese underground cinema aspect now. Kind of uncomfortable noise, and I completely adore it.

Nmmrem: Very strange visuals and an odd woman wobbling, probably not all too unhappy though. Toth Kina Hygyfalu has created a piece that somehow manages to mix up harsh noise with kindergarden.


Various Artists – Intermitted

"The perfect transition teletransport the listener (without perhaps really noticing it) to the mental world of psychedelica folk duo ‘Toth Kina Hegyfalu ‘ . They let their music crawl on top of you and when you least expect it they’ll let you know that they were there all the time! Freaky, isn’t it?"


Various Artists – Interceded

Posted on June 17, 2013by kainobuko

Artists: Various

title: Interceded

keywords: experimental, electronic, punk, rock, industrial, minimal, soundscape, breakbeat

label: attenuation circuit

This whicked compilation with a chicken on the front cover, starts with the german punk rock of Fleischlego. I can imagine this song made with Nina Hagen in mind but the male singer is also doing a great job of asking the great question if things are really art, or generated by drugs. Well that is what I think this track is about, as my german language skills are a bit so so.. This tune rocks with its nice rolling beats & rough guitar that swings its rawness in to the night.

One of the reasons to dive into this compilation is seeing the band ‘TÓTH KÍNA HEGYFALU’ on it. The things that are available by this band are extremely original and a nice insane mix of punk, ritualistic weirdness and strangeness. The track that they have delivered here is a great way to get to know them and their sound. Expect the unexpected rarity that will wipe all other alternative music under the carpet! A mix of pure punk alienation of the enjoyable experimental kind!



Various Artists – What’s This TV Channel? (Siro500)

Tóth Kína Hegyfalu – ynormal

Alex: This video was another one I was highly impressed with. It begins very minimally with what appears simply to be a thick line moving against a white background. The visual artist adds living sketches over the image that are so ornate that at times they recall calligraphy, but are otherwise often simple and elegant. Eventually you are able to make out that the line seen from the beginning is actually someone parachuting. In my estimation, it wins… Most Uniquely Beautiful Video. There is something enigmatic about this video and artist!

Kai:To see Tóth Kína Hegyfalu on here just makes me smile of happiness. I came across their music through a wonderful tape they had released on SP recordings. To hear ynormal is like some kind of extraordinairy paranormal experience. A warm absurd beauty of insane acid jazz. (read jazz musicians on chill out acid?) what a lovely cute track that simply makes me excited of joy! Good to hear the brightness (and sarcastic side) of Tóth Kína Hegyfalu! Funky!


Various Artists – Interfered

The following adventure is brought by a band that you should definitely check out for yourself; Toth Kina Hegyfalu . With the audio track that they deliver here contains just a blip from what they are capable off. Strangely this track really keeps us moving like we are on some kind of train from another time. We speed up to another level of psychoactive activity on these delicious sounds of the weird and the strange. The sounds of steal nerves that vibrate nervously trigger the manic voices in the head. Now it is a good time to declare you mentally ill and unstable!



A test számomra gép – Interjú Tóth Kinga költővel, a Roham Kávézó Bár és Galéria irodalmi szervezőjével

Szerző: Szabó Róbert Csaba - 2013. március 6. szerda

Tóth Kinga költő, irodalmi szervező, zenész. A budapesti Roham Kávézó Bár és Galéria irodalmi programjainak szervezőjeként kérdeztük őt, arra voltunk kíváncsiak, Budapesten hogyan szerveznek kulturális programokat – kocsmában.

Volt egyszer egy trash-fesztivál, azóta körülbelül a Roham irodalmi szervezője vagy. A budapesti Roham, miért szépítsük, a vásárhelyi G. Café testvérkocsmája. Bemutatnád röviden a Roham kocsmát? Úgy értem, mi az, amiben szerinted különbözik ez a Vas utcai kocsma a többi szórakozóhelytől Budapesten?

Egészen hihetetlen történet a Rohamba kerülésem, 2010-ben az interneten találtuk meg a magazin felhívását a 2011-es Trash Fesztiválra, és Hegyfaluról be is küldtünk egy zenei anyagot. Majd nem sokkal később Korchma Zsombortól kaptam egy hívást, hogy hát akkor jönni kellene a döntőre és játszani. Nem kicsi sokk után valóban felléptünk a Roham Trash Fesztiválon, és azóta Budapesten élek.

Ahogy a többi programnál, az irodalmi rendezvényeknél is a cél az, hogy szerteágazóak, érdekesek legyenek, minden korosztályt, érdeklődőt megérintsenek. Nekem mindig is nagyon fontos volt, hogy összehozzam az embereket, szerencsére most már talán kijelenthető, hogy elindult valami, egy-egy Rohamos est után-alatt is újabb „akciók”, megmozdulások alakulnak, újabb kísérletek, egymásra hangolódások. Szerettem volna megmutatni, hogy az irodalom nem egy merev, élekkel határolt kocka, hogy „emberek” művelik, akik mernek, kísérleteznek, izgalmasak, érdekesek, színesek…  Természetesen teljesen vegyes a kínálat, picit konzervatívabb lapbemutatótól a slamestig, szkafanderes performansztól a laza felolvasásig, zenés esttől a vetítésig van minden, és ennek nagyon örülünk! Időpontoknál májusnál járunk, pörgős tavaszunk lesz!Mi az a fő irányvonal, ha létezik ilyen, ami alapján az irodalmi programokat összeállítod? Mennyire tudtok előre tervezni?Innentől indult együttműködésem Bánki Ákossal és Rechnitzer Zsófival is, először a galéria sajtóanyagainál, kiállítások koordinálásánál  segítettem, majd felmerült az irodalmi programok szervezésének ötlete.

A Roham Kávézó Bár és Galéria Budapest szívében, a „nyolckerben” található, a Filmművészeti Egyetem mellett, és amiben különleges, hogy igyekszik összehangolni a művészeti ágakat. Ákossal az együttműködésünk elejétől arra törekszünk, hogy az irodalmi, zenei és képzőművészeti programokat párbeszédbe hozzuk egymással, és a programok által a művészek, műkedvelők is kíváncsibbá váljanak egymás munkái iránt. Az irodalmi programok, kiállítások, koncertek mellett egyre inkább az összművészeti rendezvények felé orientálódok, így gyakori a kötetbemutató illusztráció-kiállítással, akár koncerttel, vagy így indult el a Spiritusz Fesztivál is, ahol aztán tényleg együtt mulat a festő, az író, a punk, a fiatal és az idősebb generáció is. Természetesen a Roham stílusát is igyekszem-igyekszünk megtartani, itt mindig lesz helye az őrült performanszoknak és az igazi undergroundnak is.

Magad is írsz, a Látóban tavaly jelent meg néhány versed, és nemsokára újra jönni fog egy részlet az új versciklusból, az All Machine-ből. Van saját csoportosulásotok, a Hímzőkör: ez hogyan jött létre, egyáltalán miért fontos tömörülni?

Így van, 2004 óta jelennek meg verseim, az elmúlt három évben mondhatom azt talán, hogy rendszeresen publikálok. 2011-ben lettem a JAK-nak és a FISZ-nek is tagja és 2011 végétől, teljesen spontán alakult meg a HÍmzőkör. Meghívást kaptunk a Verstörténés csoportba, ahol költői esteket szerveztünk, a lányokkal (Baki Júlia, Sós Dóra, Szabó Imola Julianna) pedig azonnal egymásra hangolódtunk, jöttek az ötletek összművészeti tematikus estekre, kísérletekre. Nem erőltetetten alakult a csoportunk és talán ez az egyik legnagyobb pozitívuma, emiatt tudunk ilyen jól együtt dolgozni, mert szeretjük. Mind a négyen nagyon különböző egyéniségek vagyunk, más-más dolgokkal foglalkozunk, de az írás közös pont, bár a stílusunk eltérő ebben is. Pont ez a kihívás, hogy a szövegek-estek által a négy külön világ valahol összeérjen, valami újat hozzon létre. Mi nagyon élvezzük, és bízunk benne, hogy új színfoltot, érdekességet, jó élményeket hozunk másoknak is. Igyekszünk egymásra hangolva összeolvasztani, amink van, filmet forgatunk, hozok zenét, képeket- plakátokat készítünk, vetítünk, teret rendezünk… és a játék mellett számunkra fontos témákról is szót ejtünk. Legutóbb például Zalaegerszegen adtuk elő a Házibuli 1-2-t kisfilmmel, képekkel és művészet mellett mindennapi problémákról is beszélgettünk a diákokkal, ehhez kellett a szöveg is.

Zenekaroddal, a Tóth Kína Hegyfaluval underground körökben eléggé ismertek kezdtek lenni. Milyen ez az underground és milyen befogadói közegre számíthat a zajzenei hatásokat felmutató projektetek? Illetve ehhez hogyan viszonyul a gépet, a gépiség és test viszonyát boncolgató saját költészeted?

Valóban egyre több bátor ember hallgatja és talán szereti is a zenénket. Mivel meglehetősen merész és kísérletező zajzenéhez-punkhoz közeli, amit csinálunk párommal, Molnár Gergellyel, aki a zenéért felel, így főképp az underground a közeg, amely kíváncsi ránk, de felléptünk már egészen merész vasárnap kora délutáni kulturális programon is, és ott is találkoztunk pozitív fogadtatással. Külföldön nagyobb hagyománya és talán közönsége is van ezeknek a műfajoknak, de szerencsére itthon is egyre több befogadó tér vagy programsorozat indult, pl. a Havizaj, a Periféria Fesztivál, Open Minds…  A hallgatóságunk nagyon vegyes,  játszottunk kicsi és 150 fős rendezvényeken is, Hangművészeti Fesztiválon, irodalmi sátorban, dohos pincékben és kultúrkocsmában, kávézóban, sőt könyvtárban is. Előfordult, hogy jelentősen megcsappant a közönség egy-két hang után, de olyan is, hogy kimondottan pozitív visszajelzéseket kaptunk a műfaj kedvelői mellett gyerekektől és nyugdíjasoktól is.

Szorosan összefüggnek a gépekkel foglalkozó szövegeim a TKH-val.  Egységként kezelem őket, nem tudom és nem is akarom különválasztani. A legutóbbi zajaink leginkább monoton, ipari, indusztriális gépies zajra hajaznak, itt is van kapcsolódás. A stílus, amit képviselünk, a zajkedvelők körében sem passzol teljesen, mert hagyományos hangszerek és élő énekhang is van nálunk, ami itt ritka. Ez a közeg a legnyitottabb az újra, akit nem lehet pontosan bekategorizálni, az könnyen itt találhatja magát. Persze jó érzés lenne, ha sokan szeretnék, amit csinálunk, de most nem ez a küldetésünk. Torzított, effektezett áthangolt gitárral, egy gyerekjáték és hangszer közti szintetizátorral, egy nem rendeltetésszerűen használt furulyával és sokrétűen, kitágított énekhangképzéssel dolgozunk. Felépítünk hangulatokat, egymásra rétegezzük őket, erre jönnek a versek énekelve, hörögve, ordítva, illetve a minimális gyerekdalos, folk-os zongorával kiegészítve. Nem tudom hova tartozunk. Kedveljük a fura és abszurd közegeket, keressük a kihívásokat, a számunkra idegen helyszínt, más stílusú embereket, akik előtt zenélhetünk külföldön is. Meglepő módon a klasszikus, akadémiai végzettségű zenei közeg is nyit a zajzene felé és kollaborációk is születnek, a korábban konzervatívnak gondolt karmesterek sokkal nyitottabbak, mint a szabadságot hirdető pl. punk-rockerek. Mivel nem akarjuk kiszolgálni a jól megszokott, kanonizált zenei rendszereket,  hanem igyekszünk mindig váratlanok és szokatlanok lenni, ezért nem egyszerű az út, de élvezzük.

A gépekkel írásban tavaly kezdtem el foglalkozni, szerencsére sikerült eljutnunk több külföldi zajzenei és kísérleti zenei fesztiválra, ahol hihetetlenül érdekes zenékkel, szerkezetekkel találkoztam, innen is merítek, de egyértelműen a saját zenénket illetve a saját hangom és a gépek viszonyát vizsgálom. Az ún. „extensive vocal” technika az, amelyet ösztönösen kezdtem fejleszteni, most már komolyabban foglalkozom vele, és rendkívül izgalmasnak tartom a test felhasználását a hang kibocsátásának érdekében. A test számomra gép, és ezt a viszonyt, a mindennemű gépek (háztartási, zaj, hangszer stb.) és az ember viszonyrendszerét igyekszem minél pontosabban kifejezni a versekben. Ahogy más verseimnél a vizualitásra, itt emellett a hang megszólalására koncentrálok, célom az, hogy olvasás közben hallani lehessen a gépeimet, életre keljenek. A gépek és az emberek köré aztán mindenféle történetek keverednek, és a szövegeket nemcsak a Tóth Kína Hegyfaluban, hanem egy szlovák-cseh-lengyel-magyar kortárs klasszikus és zajzenei projektben is felhasználjuk (33 astral bodies). 

Mi lesz szerinted pár év múlva a legnagyobb hozadéka ennek az egész kultkocsmás mozgásnak, mi az, amit nyerhet belőle a művészet úgy általában?

A szabad, független művészetnek egyre életképesebbé kell válnia, túlélnie. Az elefántcsonttoronynak (már ha volt ilyen) a jelen katasztrófahelyzetben vége. El kell jutnunk egymáshoz, beszélni, alkotni, fejlődni, egymástól tanulni és cselekedni, nincs más út, én ezt gondolom. És erre kifejezetten jó terek a kultkocsmák a maguk lazább hangulatával, befogadó mentalitásukkal.

Szabó Róbert Csaba


Tóth Kína Hegyfalu interview in the " A Dead Spot Of Light" Magazine

Why don't you start off by introducing the band a bit? When and by whom had it been started? Who would conduct this interview? Toth Kina Hegyfalu is duo from Hungary / Budapest, originally from Hegyfalu. We play in minimal-noiseexperimental-weird style with instinctive, folk, tribal element (at the moment). Kinga Toth (vocal, lyrics, flute, keyboard) és Normal Gergely (guitar, keyboard) The „Toth Kina Hegyfalu" is the Budapest, Hungary based duo of Kinga Toth (poet, illustrator / and Gergely Normal. (painter / „The pair has a strong performance art bent, with Gergely’s sparse, often minimalist instrumentation serving as counterpoint and complement to Kinga’s poetry, which takes the form of aggressive growls, and wails.” Written by Luke Carrell( Tóth Kína Hegyfalu, is your band name in Hungarian, the language of the country you are from? Does it have a special meaning? It was a crazy mistake from the leader of a Hungarian venue, who invited us to play in a festival in Budapest. The festival called „Trash Festival”, which was a compilation of the weirdest Hungarian music and bands. We applied via post with a cd, where we wrote our address and name. We wanted to play under the name of "Brillenbagage” and „Orbondonor”. So the address was „Hegyfalu”, a Hungarian small village near the Austrian border, where we came from, and the sender was „Tóth Kinga” who is the singer of this project. The guys just read this and put on the flyers and the posters: Toth Kina Hegyfalu. Finally this mistake became our name. This name has also special meanings, it refers to our village (Hegyfalu), to our singer’s name (Kinga) and Kina means China in Hungarian. It is rural but international and individual at the same time (Hereby we would like to thank Akos Banki and Vera Vida for the name) Could you write a bit about the history of the band how it got started? Have the members been involved in other projects before or do they haveside-projects at the moment? This project is the fruit of our relationship. We live and work together as a couple, and our art works have also some common points. Kinga writes her poems and Gergely writes the music separated, but we also work together and experimentalise-improvise a lot. Sometimes we have special guest: friends join us for some noise or for a performance, like Grizzly616 with the bass guitar or Dr Audius Sparx with game boys, Hentes with the saxophon or Nemes Z. Márió with some Kassák-poems. On the first gigs even Kinga’s sister had played the piano. But Tóth Kína Hegyfalu is a duo. Both of us played int he group „Talajmenti Agy” (tribal, improvisative punk) and this year Kinga sang first time as an extensive vocal in the „33 astral bodies” project in Bratislava, which she is going to continue next year and she is also joining Miroslav Tóth’s Dunkeltherapy (dark, experimental, classical). We will start a funny project called „Danceflour” with Gergely’s brother, it will be crazy at all. Before TKH we had some bands like „Teachers and the Galeri” and „Orbondonor” (shitty punk rock), and after that came our first duo project, „Brillenbagage” (lo-fi pop-punk with heavy lyrics), where the visuality played the central role. For all of our songs we made a video, a home made one or an animation, but we never thought that we will perform  these live. The Trash Festival in 2011 changed everything. How does one have to imagine the collaboration? What is the starting point for your music? First of all we just talk about some kind of issues, what is important for both of us. It is totally normal, and this is the starting point of our common work. After that we show each other our individual artworks, Kinga write texts, Gergely write musics, and the work together starts from this point very automatically. Kinga will do her cantillations with the recorded guitars, and edits her texts, shapes the melodies and the voices, somethimes just cuts off some unessential parts and keeps the essentials – very severely. Frequently we improvise on the stage, and we „find out” a song, what we develop later. Usually Kinga writes the lyrics separately, and Gergely the music also alone, but very often at a same place (because we live together) - we effect each other, it is a really dinamic process. So the creative work goes very naturally. The common stuff - ergo the TKH - is the connection between our artworks. 44 Can you write a bit about your equipment? We have a cheap Fender Squier guitar, a Korg AX3g guitar-multieffect, and a Boss DS1 distortion-pedal, with an Alesis WildFire 30w amp, and a Digitech Jamman looper pedal, and an old and big Yamaha and a really small Casio synths from the 90’s, and an ordinary flute to use in extraordinary way. Your label writes the following: “Inner rooms” - a fine piece of academical electronic music, compared by reviewers to Bartok's chamber music and Stockhausen's “Inori” and “Telemusik” cycles. ( Is it possible to put this a bit more into perspective? What is this kind of the music the reviewers refer to and how do you see your band compared to these artists/projects? Are you even familiar with these? Gergely: After we read this review, we listened some pieces by Stockhausen, but sorry to say, that we couldn’t find to much similarity between his music and our noises. But we also realised, that we think more in a classical composing way, I mean, the songs are written as abstract sructured pieces, sometimes the stucture reminds us to a monumental orchestra piece. Anyway, Kinga works with a Slovak contemporary composer Miroslav Toth, furthermore she studied classical music and a long time ago she sang in a choir as well, I think she can understand the connections between us and the classical composer way more than me. So, there are some connections, but more in the structure or in a way of thinking about composing. You do seem to have lyrics, but the voice is rarely pleasant or nice. In fact, putting the language aside for a moment, it is even difficult to make out something definite out of the performance of the vocalist. Why is that so? Why this amount of distortion? What is the place of the vocals in the concept? Kinga: My vocal is a viable way to speak without censorship. It can be a kind of therapy at the same time for helping to leave my personal inhibitions, and I am able to „speak” about my important essentials. It is not really easy, because it is not only a physical exercise but a phychological mission. We always listen and pay attention to each other on the stage, we need to be extremely open for the cooperation. Both of us need to allow each other to set loose the unneccesary and superficial world. If we reach a specified level, after that just our instincts can controll us, and we start the improvisation. Gergely: Kinga experiments a lot with her voices or noises, and with the lyrics and words. She uses her stomach, mouth, pharynx as well to growl or scream. It is very intresting to use only just a human noise without exact words in a gig. We read somewhere, that this kind of heavy-death-metal vocal sounds remind our subliminal in our very deep instincts. (like the animals). There is an interesting reaction in our brain, when we hear a growl or a scream. Our brain starts to work much faster, like an adrenaline shock in a emergency situation, because this sounds are very similar than animal’voices whos run away in fear of death. Sometimes it works and effects, but the lyrics are highly important to start the performance in your brain. What are the core elements of your art? What is Tóth Kína Hegyfalu's way of making music? We just would like to „speak” about our thoughts in bravely without fear. On the other hand we always try to improve our artistic devise to descend deeper and deeper into our subconscious with pattern of instinctive improvisations and open and direct words. We love making music, and we want to speak about important topics, that’s why we play. We would like to discover new voices and noises, don’t want to repeat ourselves or others. We don’t like the narrow-minded people, and the preconceptions against the news. The most of music-subcultures are very exclusionary against the different sounding, but maybe the community of experimental-noise is quite open-minded with the weird musics and with musics without category and wellknown style and genre. We represent moods, and we present a weird world, what is a subjective reality for us. In this hidden part inside of us are our fears and frustrations. We just face people with some hided serious problems and taboos, for example domestic violence or child abuse. These are crime, but in Hungary totally accepted and allowed category, because there is no law for it. Our goverment has a very irritating answer for this question: „The family is sacred”, so at a sacred place, there can’t be any problems. Honestly, Hungary is going back to the Middleage, it’s not a joke. Anyway, we socialised with this wrong values, and people just forget to think about this, and they think, it is fine so. We only recall, that „hey man, if you hit your child, it’s a crime”, and our country is assisting for that, of course. Our oppinion is, that it is never bad, if the different arts are not separated from each other, but they work together, it can be very usefull and successfull both for a artist and the audience. Definitely it helps to express ourselves a lot. We don’t like, if a system is closed, especially the art must have to be the „exact freedom”, with no rules. You don’t have to decide, what you are doing under the name of art, what you will paint or write, so you can pursue anything, what you want even all of them together – it’s possible, because you are the boss. 45 Do all these facets differ between the recordings? Do Tollasbál or Falusi dolgozó show another interpretation in this regard? All of our albums are different, we are also changing, hopefully improving. The falusi dolgozó (village worker) pointed the traditions and the dogmatic way of thinking or any other sci-fi events in the countryside. You can find some pop-elements there, but brutal lyrics and exaggeration, irony, kitsch and brutality. Tollasbál is harsh even in its music, no jokes left here. The style is not the most important, i can imagine that we will write raplyrics or childresongs in the future, who knows and we dont mind, because we are open. If you have important something to say, you can find the suitable form for it very naturally. The Tollasbál is more direct, it is a place, where nightmares come to life. It is a very deep and a shocking self-confession. Are these outputs still available? In case not, is there a chance to see a reprint at some point? Gergely: Naurally we know well, that people don’t buy cds so often, because they are very poor. Honestly we don’t buy releases as often as well. There are people, or some small groups and communities, who are buy releases, which is a huge help for the record-labels. If some guys buy tapes for 5$, therefore a label can work out the „business” without financial loss. We gladly donate our discs or cassettes for our „fans” free. Anyway, our last tape released in 50 pieces by SP Records USA, what is enough much in this kind of underground scene. All the tapes were recycled cassettes from the rubbish probably what is the cheapest way to release physical audio. I think it’s a really sustainable mentality, otherwise they look very old-school and great, cool. By the way it was very fun, when I listened to one of TKH album, the beginning of the tape still contains couple of seconds from the originally music. It was a children song what just perfectly fits for the „Tollasbál” album otherwise. Thanks really to Shaun Phelps, the leader of SP! I think, the cassettes are sold out. Maybe the next album, what we would like to publish, we would be happy to print and dub at least 100 pieces ,but we don’t know yet, where, so dear records and labels, feel free to write us, if you find this opportunity interesting. We really like the Sp, because they are nice and this community works very well. SP is a recordlabel, and funzine-magazine also, and the guys are very succesfull to promote peripheral or underground musics on the net. Underground netlabels are also working together in the social networking, everyone is active really, the members write reviews, draw covers or just talk to each other like a family. The design of “Inner rooms” is quite curious. Why did you take passages written by Kaiser Wilhem II that deal with Bismark? (Yes, I actually looked this one up) Can you even elaborate on the “censoring” of certain passages? We really like Andrii Dostlev’s artworks, that’s why we wanted to find him. The Turbinicarpus’s album-covers are very specially shaped, and the materials are particular, too. When he said „yes I gladly desing for you”, we were extremely happy and we said like „feel free, whatever you want”. We clarified some details, and the result was a great artwork! He swrote us during the work „ I found a book in the junk-market, and I gonna use it also, and the cd will be a triangle one” and we answered „its ok sure, sounds well”. Later we realised, that the book he mentioned was Otto von Bismarck’s diary, what he used for the cd booklets. But Otto’s ideology is nothing in common with us, except there was a Hungarian historical state long time ago, I mean the Austro-Hungarian Empire, oh yes and incidentally Kinga is a german teacher. Nothing else, maybe we should ask the producer. We just love this design! Thanks to Andrii, and thanks to Arnaud Barbe from France also, who is the leader of Sirona Records. The Sirona net-released the „Inner Rooms” in free-online. They always publish very different music from all of the world, like some gride-hardcore, and electro-trance, ambient-noise or freejazz and they regularly success thousands and thousands dowloadings per every artists, which is a big thing. Do all of your releases come with such a peculiar design? Had the label – Turbinicarpus – been involved in the process of designing/creating it? Generally we design our albumcovers, both of us pursue fine-art and digital-art as well, so it’s not a problem for us. The Turbincarpus was the first try to ask someone else. The cover-art is as important as the music on it. If people look at the cover-picture before listening, they mood can change, and maybe they can understand the music better in this frame of their minds. Visuality and sounds can work together well. Is it important for you to have certain distinct visual aspects that can either support or create a counterpoint to the music? I know labels that try to do the contrary and limit this as much as possible. As we mentioned above, the cover is important, but our music has to be enough strong without visuality as well. The cover or a video-projection is an added impulse to the main opus. If we will use an empty and meaningless picture for coverart, it will have a planned purpose, that’s sure. You have played live already. Do you perform you art similar to the way you do on the recordings or do you try to present some kind of interpretation? Mostly, the live-recordings and the album recordings are very different in the duo of TKH, because we are a duo and the songs are recorded with 4-5 instruments and tracks at home. If we play in a festival or somewhere, it is always more aggressive than our homerecordings, because of our very minimal instrumentation and because of the other atmosphere, it is always exciting – even for us - what we can use for the performance. We purchased a looper pedal also to play much more tracks like a band with full sound. 46 So we came from the punk-rock through alternative-pop-rock through raw-aggressive metal. We think much more in complex orchestral structures with more people and instruments, more colorful music, with difficult rhythms. Int he past we wanted to find others to play with, but we couldn’t. So we are going to continue the experiment as a duo. It is a great challenge but this is the way to keep our authenticity. Can you write a bit about your live experiences? How large have the crowds been? What kind of persons visit these? The age of our audience is very different. For example, there are a lot of youngsters, who want to confront themselves and don’t want to have fun, so they come to our gigs. Some of them wants to discover their human borders or unknown parts of their personality or an other world or an other reality. Some of them just like those weird noises what tingling maybe, yes there are physical effects if the sound technician and the volume are enough good of course. Who knows exactly. The noise is a good hospice for weird and unappreciated people. We played for 10 people and for 150 as well, we played in some interesting festivals like in Hamburg, and in Praha, we played in a literaly event on a sunday afternoon, or in a brutal basement. Somethmes people just escape very quickly, but we have very strange but positive examples, like last time, when a 80 years old dutch lady congratulated us. What about responses? (concerts, albums) There are some valuable writings from around the world, like this: This is one of our favorite, but you can find more on our blogspot, under the label of critics. As we noticed, most people mention, that our performance is not a joke, and it is harsh and aggressive, despite of we are a nice couple anyway. We are waiting for a review about „inner rooms” on a literature website, which is an interesting way to get some different oppinion about our stuff. Yes, the reactions are very different. We are happy, when people say „that was astounding and unpleasant and uncomfortable” because of the unusual experience. One of or mate said „its very good if I got used to it”. – yes that’s true, and if you survive, of course, it’s cool! Do you try to create a special atmosphere with distinct visual aspects? What about samples? None of these seem to appear on “Inner Rooms” do you use the on the other recordings or maybe live? The project of the „BrillenBagage” had some videoclips, and animations with a concrete story. The videos of „Inner rooms” are more abstract, like a travelling inside your mind. We definetely want to record more videos and keep using them in our concerts as a projecting behind us. Is it possible to you to present some insights of the Hungarian music scene? From your perspective, what are interesting projects? The Hungarian experimental-contemporary music is mostly in Budapest and maybe in two other cities. There are many events in the scene of punk and metal and rap etc., but no connection between each other, that’s the problem, we think, what we mentioned before, there are narrowminded subcultures above. So Hungary has the „Havizaj” Festival, (Monthly Noise in english) and the Periferia Festival (Periphery), Open Minds, they are very open minded, you can do anything, what you want, you can play regulary for 20-30 people, but it’s totally normal in the community of noise. And it is important to add Szkárosi Endre’s or Ladik Katalin’s sound art and Gabor Toth’s noise music. All the three of them are members of the older generation, but go with an incredible desire to experiment for it and open new projects, we think, this is what the younger people should learn from them. Can you write a bit about the situation in Hungary right now. Glimpses of it penetrate the media barrier in Germany now and then, but most is generally ignored. Hungary has an incredible bad politicial system nowadays, and it going to go worst than worst. This system looks like a democratic state but if you look at from close it is not. Huge amount of people are demonstrating on the streets, at the moment without any results. We are not pessimistic, don’t think that, but it is very difficult to say any positive things, really. In our music and in the lyrics we talk about these problems, for example, our songs: „1-2-3” and „néni” are considered to be as a protest agains domestic violence. And the far rights are another big problem, so we keep going to be very loud to talk about these things and hope that the situation will change. Do you have some forthcoming releases? What are the plans for the future? We are working on our new album called „Zsúr” (in a vers bad translation: „tea party” or „children party”), which is a bit different from our latests ones again - as usually. It will be a nice combination of of harsh-noise, synth-pop, elecro-pop, metal and children songs. Kinga wrote some horroristic rhymes from childrensongs for the lyrics. The album will be massive EP around 80 mins, and the atmosphere: a real sinister with heavy, and sometimes with melodic parts/subjects, maybe on cds or on tapes or on vinyls, we are open for everything. And an other record is coming out, a split with the German JavaDelle, we are releasing on this tape a live recording of the Serbian Sinobus Festival. Thanks Tim! 47 So follow the Timtimtonträger Records’ new stuffs, and visit rarely the concerts of „Grime & Punishment” in Hamburg, and listen the FSK Radio on Mondays, the program called „Difficult Music for Difficult People”. Great stuff! We played in Hamburg, Berlin, Subotica, Uden, Praha during this year, and on 6th of February we are going to play in Graz as well, and after that maybe in Vienna (this is not 100% yet), but we will play in the Hungarian bigger cities, and in Budapest of course. In case someone is interested in your music, how and where can this person buy your stuff? How can people get in touch with you? What Internet sites do you use? If you are intrested the TKH musics, just write to the Shaun Phelps from the SP Recs, or write to JavaDelle from the Timtimtonträger, or write to Daniel Noel from the NoFutureRecordings, or to Andrii Dostlev from Turbincarpus Recs., Probably everything is sold out, but who knows, lets try! You can find us on the net, our  albums are free at all to download them. Toth Kina Hegyfalu:,,, tothkina(at)gmail(dot)com,, Kinga’s blog (poems, poemposters, pictures):, Gergely’s blog (visual art, fine art, graphics, paintings):, Some closing comments if you like Massive thanks for the opportunity! Greetings from Hungary!


About our live recording from the Campus Festival Debrecen


К нам в уши громогласно проник дуэт из Венгрии Toth Kina Hegyfalu.Их музыка представляет собой нечто первобытное,инстинктивное и до неприличия шумное.Для интересующихся тех частью отмечу,что извлекать нойз они будут главным образом из гитары и клавиш,ну и ,конечно, куда же в таком непростом деле без женского вокала(обещается гроул без "металического" аккомпанемента).

Рекомендуется для расширения собственных познаний об экспериментальной музыке Восточной Европы.

#noise #experimental #lobit




2013. február 19.

Amikor megláttam, hogy ma a beteg zenék fesztiválja lesz az Á...-ban már tudtam hol a helyem.

Olyan fél tíz fele érkeztem meg és így lemaradtam két fellépőről. Jó. Igazából a második fellépő gitártémájából még épp elkaptam ezt azt, de inkább átmentem a B...-be, mert tömve volt a hely én meg le akartam ülni. Épp a korsó söröm fölött merengtem, mikor bevillant, hogy ha nem változtatok a hozzáállásomon nem fogok tudni miről írni.

Az Á...-ban éppen a ParaNoiz állt be amikor sikerült ülőhelyet szereznem. Nem tudom, hogy őket-e, de hogy az idősebb urat láttam az A38-on megrendezett Bernáth(y) Sándor emlékesten az biztos, és az volt az a pont, amikor rádöbbentem, hogy engem ez az izé... ez engem nagyon is érdekel, bár enyhén sznob dolognak tartottam akkor, hogy egy pár elkezdett rá táncolni. Szerintem akkor nem volt dob.  Most igen. Fel is merült a kérdés, hogy vajon hogyan íródnak a számok és arra jutottam, hogy feltehetőleg a dobos egy már létező dalt ver végig és ez határozza meg az alapot. Amúgy már csak azért is megérte őket megnézni, mert így láthattam, hogy mit ügyködik az est szervezője.

A következő zenekar a személyes kedvencem, a Tóth Kína Hegyfalu volt, pedig fél órával korábban még elhitették velem, hogy lemaradtam róluk. Most nyíltan állíthatom, hogy nincs benne dob, viszont a múltkorában felemlegetett Ez a ház nem az enyém ezúttal nem csendült fel. Igazság szerint semmi ismerős szövegfoszlány nem volt, persze meglehet, hogy csak nem vagyok elég rutinos koncertlátogató. Mindenesetre rémülten tapasztaltam, hogy az énekes lány a hangokat bizony nem minden kínszenvedés nélkül bocsájtja ki a gyomrából. Erre abból jöttem rá, hogy nem egyszer ült ki az arcára a fájdalom.

Eddigre már kicsit megcsappant a nézőszám, ami egészen érthető, hiszen az órámra pillantva kiderült, hogy már éjjel egy van, ami kicsit elszomorított, mert így a Bélaműhelyből  (feltehetőleg) már csak annyit láttam, hogy előkerült valami olajoshordó, két teknő, egy meghatározhatatlan billentyűs (vagy ütős) hangszer, amit nem láttam működés közben és még néhány más dolog, de nekem mennem kellett, mert azon szerencsétlen emberek közé tartozom, akiknek van munkája, úgyhogy nem mulathatnak hajnalig.


A pillangó és a lárva


2013. január 22.

Az egész úgy kezdődött, hogy elmentem Kosaras Renáta kiállításmegnyitójára a Symbolba ingyen-bor és pogácsa reményében.

Vivien pont előttem lépett be az ajtón, és akárcsak én, ő is elkésett. És most ugorjunk egy fél órát. Miután elköszönünk a Renátától Vivien elpanaszolja, hogy milyen szörnyű, hogy már nem lehet seholse dohányozni. Mondom neki, hogy nem úgy van az, mert ismerek ám én egy helyet, és ez pediglen a Szabad az Á..., úgyhogy menjünk oda. És így tettünk.

Ahogy közeledtünk az Á...-hoz, felmerült bennem, hogy lehet nincs ma semmi, de a bejáratnál kiderült, hogy tévedtem, hiszen ma volt a 72. Havizaj és én ennek mérhetetlenül megörültem, mert az Á...-nak ez az egyik legjobb programja, de tényleg. Miután rendeztük az én újraregisztrációmat és a Vivien elsőjét lementünk. Kétféle csapolt sör van az Á...-ban és Vivien a drágábbikat kérte ki. Nekem a Borsodi is jó volt és a későbbiekben neki is. Olyan 8 óra 50 felé járhatott az idő, mikor Vivienben felvetődött, hogy igyunk valami rövidet. Zöld abszintot szeretett volna, de csak fekete volt. És ekkor kezdődött.

Kilenc magasságában állt színpadra a Tóth Kína Hegyfalu, ami - tekintve, hogy a színpadtól viszonylag távolabb ültünk és előttem meg páran álltak, így nem láthattam sokat - szerintem egy gitárosból és egy énekeslányból állt, aki néha szintizett, meg hörgött, de azt leguggolva átéléssel. Őket csak ajánlani tudom. Youtube-on vannak videok, nem emelek ki egyet se. Vivien, (aki jövő héten kimegy a Toa Tattoo-hoz Németországba, úgyhogy a lelkére kötöttem, hogy feltétlen adja át az üdvözletemet a Szúnyognak) kedvence az "Ez nem az én házam" refrénű dal volt, amit én nem hallottam, mer épp WC-n voltam.

A második zenekar az MKB (Mindenki Kapja Be). Róluk is van video, de olyat nem találtam, ami tegnap volt. Ugyanis az énekes pillangónak volt öltözve, a gitáros meg lárvának. Azt hiszem alattuk kezdődött Vivien alvásteszt vizsgája, amin nem ment át, ugyanis az ébredésem után közölte velem, hogy mérhetetlenül haragszik rám.

Az utolsó fellépőről, a francia Petpetsről sajnos nem tudok mit mondani, mert őket már csak az abszintfelhőn keresztül láttam, amit amúgy mindenkinek csak ajánlani tudok.

Kettőre értem végül haza, a Blahán a gyrososnál ettem valami péksütemény,t ami hol van hol nincs, pedig szerintem nem hülyeség. Úgyhogy ettem még egyet.


Artists: toth kina hegyfalu

title: Tollasbแl (a) live

format: TAPE

catnmbr: Spcs07

keywords: punk, lofi, noise, avantgarde, folk

label: SP Recordings (

We from ‘Yeah I Know it Sucks’ have received a particular tape release that comes in a well done looking piece of artwork. It is straight away clear that this tape continuous music from a live band that should be slightly alternative. On the back of the tape we can see tiny printed Lyrics, and with a magnifier glass we can actually see them bigger! This must be a real band with real lyrics, like we didn’t come across a lot these days.. So without hurting my ears any more lets see where this tape is all about and play the fucker…

The beginning is always the best is what they say, and indeed this tape start of with  an extraordinary jazzy freestyle lofi  intro. My ears are open, what the fuck is this all about?

But wait till you hear the next track that is as magnificent as it could be! A lofi piano and keyboard bass is doing a hauntingly brilliant duet with a female vocal that  is sweet from times until she completely blows your head up with her violent voice! My hairs are up! My ears are widen open too!

this is surprisingly a very good opening! Lyric wise I have no clue what she is singing or if it is in a real language. It sound abit like dada-ism with words like ‘fork, I found my key’  but when this vocalist is blasting her throat saying it you ‘better listen!! Or you probably die trying.. (just my 50 cents on this..)

The next track I realize it must be a foreign band as I bet the things she is singing must have a meaning as it is spoken with so much hatred and anger. Swedish? Danish? What ever it is: it is a follow up but goes even a little bit further than the track we heard before. The vocal rage and avontgarde is even accompanied with some squeezing trumpet that sound like a duet (and abit of a fight) with the singer and a aggressive swan. And trust me the swan with its impressive wings doesn’t win in this case..

‘elvagtak’ is the menacing song that follows up and is as utterly brilliant as it is taunting you in all its sweet madness. Its frustrating not to know what the lyrics mean but trust me, it must be something nasty or freaky. Whatever she is whispering in your ears it is pretty and freaky, and whatever you do: write a good review or these people are probably going to fuck you up big time!

what follows up next is something of a fresh breeze of air. The band introduces a strumming guitar and a beat which sounds perhaps corny but in this case it is totally not. The whole lofi wonkiness of this track is really up my alley, backwards, awkward fantastic music over here! This is really nice stuff to trip on and to spin to your friends to impress them with your taste of brilliant obscure foreign music.  The wonkey ness is especially well working out as it gives this whole song a impressive psychedelic feel. This track truelly interest me and is a pure invitation to see this band live as that would be (I bet) an amazing mind altering experience! Sing and played by the soul out of possible despair and resistance, this is totally brilliant!

next up is the folkish hyper speed track ‘kirakosbol’ that is as manacing as the previous songs but this time you want to dance totally drunk , high and out of your skull naked around a table or a chair or whatever you find to dance around too. A kind of a gypsy feel over here, and abit short to go completely mental..

at this moment I have picked up the artwork again and for the first time I noticed the name of the band. It’s called  ‘toth kina hegyfalu’ and is definitely a name to remember. The music plays and is haunting as it is warm and comforting in all its dark mysteriousness. I can imagine them playing this along the campfire in a dark shed with the smell of whiskey in the air.

a more pop-ish orientated track that is as funky as a jazz quartet high on pills is treating our ears with some special relief for the soul. A cool track that is as funky and cool and most of all freaking real. Power full words are also here present and the uplifting vibes of this poisoned track is beautiful as it can get in a raw way. A yet again menacing tune that would be the perfect soundtrack to plan a murder too. (and laughing about that)

‘Neni’ is a dark cute piece (you think dark and cute wouldn’t be possible together, you think wrong!)

that with its strumming and almost childlike poetry  is really a short but charming piece. It could never prepare us for what is coming up next on this tape..

Backwards strangled strings and unidentified sounds through the reverse blender in combination with straightforward kind of creepy sounding vocal work makes this track outstanding in all its obscurity and brilliant sounds. It I very dark, and in all the mess up of quit scary sounding sounds we could identify some minimal animalistic melodies of instruments getting violently strangled.

this could have been a perfect soundtrack to  a real horror movie about seeing dead people, with lots of gore.. it slightly got a industrial feel to it without all its mechanical bullshit. Yet again a good track that strives to freak you out! (and it succeeds)

what follows up is a brilliant dark sounding track called ‘it hurts’ and is of a very animalistic kind.

growling, crying screaming sounds, vocals of pure animalist intentions in combination with pure nasty layers of dark melodic noise produced by (what I think) a distorted guitar or synth?

hyena’s or pussycats? Lions or wild bears of madness? Whatever it is this song express the stuff that comes from the inside in all its mad forms!  Epic win and end of this album…

But there is more!  What follows up is two live recordings of this wonderful band.  Featuring more manacing material that is haunting , thrilling, cute, nasty as it is powerful. Above all very fucking animalistic cool! This is a tape that I probably will never forget as it has grabbed my throat by complete surprise. I was expecting some kind of metalrockband, but what I got to hear was out of this world powerful ass grippingly tracks of pure realness that you don’t fuck with!

a must have for anyone who is into punk, lofi, avant-garde, noise and even dada-ism!



Madarská zpevacka, básnírka a ilustrátorka Kinga Toth tvorí spolecne s kytaristou a vizuálním umelcem Gergely Normalem dvojici, která balancuje na pomezí syrového post-punkového minimalismu a expresivní lyriky. Za vznikem jejich jména se skrývá chyba, ironictí jsou i na svém novém albu Inner Rooms, které vyšlo 2. srpna na labelu Turbinicarpus (ten ho nabízí také volne ke stažení).


лоу-фай, ну это такСреда, 15 Авг 2012 Без рубрики

Слушать инди рок не только модно но и становится знаете ли приятнее на раз эдак надцатый. Довольно расплывчатое в наше время понятие хипстеры все чаще обретает негативный оборот, что конечно не есть верным. После прослушивания альбома Tóth Kína Hegyfalu – Inner Rooms я все понял теперь для меня инди рок умер. Когда смешивается современная академическая электроника и рок это становится похоже на оливье вместе с винигретом. Впрочем многим ведь нравится и не нам судить кто прав кто виноват. Хиппи по всему миру сейчас в основном подсели на танцевальные электронные направления популярность которому принесли босса-нова и лоу-фай, ну это так конечно по моему скромного мнению ведь в таком стилистическом коллапсе в который угодила современная музыка не разобраться без ста грамм а для тех кто не пьет вообще не вариант.


Lost Harbours // Thursday, 2 August 2012

Budapest Show 18/07/2012

Wednesday nights show was underneath a Backpackers Hostel in a brightly coloured basement full of curios. The line-up was a mixture of extreme noise, gentle drones, experimental guitar and expressive vocalisations; firstly TH Anathol devised a super intense set from Bjork songs, streams of consciousness and Biblical phrases.

TH was followed with a drone set by an artist whose name I didn't quite catch, then  TG Noise  took the stage with an array of effects pedals and the most brutal extreme noise set I've witnessed for years.

Then we played.

Lastly Toth Kina Hegyfalu, a noise rock duo that reminded me a lot of Ninni Morgia and Silvia Kastell; abstract guitar with occasional Blues motifs and Metal riffs, nursery rhyme piano and banshee howls, guttural throat noises and incantations.

A big thank you to Kalman of HaviZaj for feeding us and putting the show on. We'd love to return at some point, Budapest is a very special city that only showed us a tiny proportion of it's delights.


ezeknek a gyerekeknek az álma rossz.

havizaj#666 – szabad az á 2012

volt nekem annakidején egy olyan kijelentésem hogy nincsen jó zaj vagy rossz zaj a zaj az zaj és kész. ennek örömére és alátámasztására próbáltam volt zajt hallgatni eljutottam a hangos csúnya rockzenéig amire azt mondták hogy noise aztán én azt mondtam rá hogy nem mert ez rock és hagytam a fenébe az egészet. aztán most hallottam rendes ehte zajt is. két következtetést vontam le belőle. az egyik az hogy mondjuk elfogadom a hipotézisemet de annyit mindenképpen érdemes még hozzátenni hogy fokozatok azért vannak. lehet zajt csinálni bádogbilivel gitárral laptoppal vagy fenetudjamilyen elektromos kütyükkel is. és az egyáltalán nem mindegy hogy mivel csinálják. második következtetés hogy a zajról nem lehet írni és ebben implicite az is bennefoglaltatik hogy ezután evolucionista érvekkel senkit sem fogok megpróbálni meggyőzni arról hogy a zajzene az zene. a zajzene az zaj és kész. és a zajról sokmindent nem lehet mondani. olvastam közben egy okos csolovek hülyeségét hogy a rockzene az testi a komolyzene az intellektuális. akkor a zajzene mint komolyzenenyúlvány ami a gyomrodat rezgeti mégis miafene. hát zaj ugye már elég sokszor mondtam. de épp ezért nem látom nagyon értelmét sem a zaj testre gyakorolt hatásáról értekezni hogy csengett a fülem például és milyen jó volt meg hogy amiképpen stevereicholás után azt szerettem volna ha minden hang a végtelenségig tart ez est után egy pár napig azt szerettem volna hogy minden hang kurva hangosan szóljon sőt az sem ártott volna ha lefekvéskor a hűtő picit erőteljesebben zúg sem az intellektuális élményeket ecsetelni hogy milyen profin tették egymásra a különböző effekteket meg hogy milyen jó kis hangokat tudtak előcsalni egyenesen a drótokból. vagy amúgy fene tudja miből nem láttam de nem laptop volt. szóval a beszámolóírást ezennel kiszököm. azt azért elmondom hogy jó volt mindegyik fellépő az első th anathol csúszómászózenéje az én opusa ami annyira opus volt hogy lehet egy koncertteremben jobban megállta volna a helyét a tgnoise igazán hardcore zaja aztán az angol lost harbours elszállós melankolikus folkja és végül a tóth kína hegyfalu trashje ami messze jobban szólt mint a cökiben de nemtudom mennyire a koncepció részeként vagy mennyire spontán ötletként a hangmérnök időnként összevissza effektelte a tóthkinga hangját ami szerintem teljesen fölösleges volt. jobb az nyersen.

2012. augusztus 4.


Belerombol ebbe, belerobban, ütközik, karambol Tóth Kina Hegyfalu, Tóth Kinga és gitárkísérete maga. Eksztatikus Elemes koporsóval nyitnak, negyven fok a sátorban, Kinga még tesz rá ötöt, vérnyomás felmegy, szív dobog, őrület zajlik a színpadon (értsd: sátor közepe). A gyerekek álma hoz egy kis borzongást, hideg csap át, aztán megküld egy kis "csajost", Lengalába, hát nem tudom, eléggé többrétegű a dolog, van benne minden, mintha, de tényleg nem tudom, brutál üvöltés (e betűs szót cseréltem üvöltésre). Lehet, hogy ez benne a csajos.

Vécsei Rita Andrea


mikor a szobád elmarad:

jól béhuppintottam ide a hely logóját mi? félreértés ne essék koncert volt ez sőt három koncert de a plakát az túl hosszú fotosoppom nincs az együttesekről mindről aktuálisan kinéző fotót szintén nem találtam úgyhogy maradjunk ennyiben. jó lógó. renátának szeretettel én megpróbáltam ilhaam project koncertre menni cakkra beestem a szimplába egyből megilletődtem bazmeg mennyi ember körbejártam zenészt nemtaláltam s azon lendülteből ki is sirítettem magam az utcára. hiába vannak dolgok mik egyedül nem mennek. ez a cökxponos akció azért volt jó mert itt ilyen problémám nem volt. sőt azóta is azon töprengek ki lehetett az az állat aki a horánszky úton egy pincét tánctérnek nevezett el. mert oda azért ötven ember nagyon maksz és ha tánc akkor nagyon halál. de most ilyen probléma sem volt. ugyanis a közönség összetétele kábé friends and family meg én volt. váltásban lehettünk úgy stabil tízen. élveztem nagyon a helyzetet. de élveztem nagyon a zenét is. mondtam volt hogy ihaj magyar zenei színtér milyen kétsíkú s ihaj messze kell menni a jó zenés fesztiválokért. most eme kijelentésem felét revideálhatom. magyar zenei színtér színes él és virul nagy nyilvánosságot azonban szegény virágzó zenekarok nem kapnak. vagy nagy érdeklődés nincs irántuk. pedig igazán lehetne. nagyon ügyesek voltak mind. az első ekszperimentális zajzenét játszó tóth kína hegyfalu a punkos bozó meg az alterrockos versfeldolgozó másik szoba is. a tóth kína zaja a kis térben nagyon penetránsra sikeredett tetszett de a fülem picit megszenvedett érte jobb volna ez valami nyitottabb helyen. a bozó cure-ral melegített amivel egyből megnyertek aztán őkis hülyén szóltak picit de punk volt úgyhogy az jó volt úgyis. aztán a másik szobásoknak volt a legnagyobb a szimpátiafaktoruk itt nagyjából értettem a szövegeket és a zene is itt volt hogyúgymondjam a legtudatosabb. éljen a magyar underground.

befutó fesztivál – cökxpon 2012


"So the winner of our latest Facebook poll was a Hungarian band called Toth Kina Hegyfalu, but their website is some kind of spamware sinkhole that crashed both our computers when we were trying to research them. So fuck those guys. We’re giving this week’s poll to Skull and Bones, with thanks to our old pal Army of Gay Unicorns for turning us on to this bizarro band from Brazil..."



Tóth Kinga költő. Tóth Kinga énekes. De nem éneklő énekes. Valami más. A Tóth Kína Hegyfalu formáció kifejezetten a zaj és a szöveg motívumait építi egymásra. Egyfelől a szöveg (például a Tollasbál című versciklus), másfelől a hangi játékok alkotják meg a zenei világot. Sikítás, hörgés és kiabálás vegyül a gitár és zongora hangjával. Szabad zenének mondanám, ha cetlit kéne ragasztanom erre az érdekes irányzatra, mert kicsit olyan, mint a szabad vers. Az alapok klasszikusak, csak a forma más. Különleges, és ami biztos, hogy nem hagyja hidegen a befogadót. Nem „langyos”.A formáció tisztában van a nem mindennapi hatással és a megosztó véleményekkel. Az oldalukon megtalálhatóak kritikák és vélemények, amelyek már önmagunkban azt mutatják, hogy valami megfoghatatlan jelenségről van szó. Molnár Gergő és Tóth Kinga összhangja és felkészültsége azonban nem kérdéses. Jelen vannak abban, amit csinálnak. Szívritmus és más „hangulatos” effektek, torzított, de tudatosan építkező zenei panelek adják a rendhagyó hangzást. Emellett a versek is önmagukban működő, szuverén egységek. Nem is akármilyen szövegek ezek: őszinte, furcsán tört ritmusú és kifejezetten játékos formák ütköznek benne.  Nem véletlenül használom ezt a kifejezést: ütközés. A mozgatórugó ugyanis a feszültség. A zaj, a költészet és az ember egymásnak feszítettsége hozza meg végül a végső eredményt, ami nem a klasszikus értelemben vett szép. (Bár a versek sok ponton kifejezetten azok.) Hanem zaj. Inkább a valóság a fontos az alkotásban, nem a „tetszés” elnyerése.Amit hallunk, sokszor idegesítő, megrázó, hangos és felkavaró. Zene lenne? Az összhangzattani mércéből kiindulva a befogadó nyúlcipőt venne. Ha azonban vár egy kicsit – legalább a cipőfűzés erejéig –, akkor jó esetben mégsem rohan el. Működik valami ebben a kaotikus zenei üvöltésben, amit meg kell hallani. Hat ránk. Hörgésestül és rángatózásostúl. Furcsa mód annak ízlik igazán, aki nem szereti a „manír-panírt”. Annak izgalmas, aki képes a mögöttes tartalmat keresni. Amolyan zenei, avantgardist-forradalmiság, kutatása és feladása a kifejezés határainak. Kicsit evilági tükör ez a fajta ötvözet. Kopottas, tele van filctollas „tag”-ekkel és pár bakancsos lábnyommal. Amolyan költői rock and roll, kavics a Dunában. A CD erős idegzetűeknek a versek minden „lélek-zőnek” érdekesek lehetnek. A koncerteken pedig füldugót is lehet kérni, ha valaki félne. Mert van mitől. Baudelaire szerintem az első sorban rázná rá, miközben az egyik kedvenc soromat kiabálná,. És az is biztos, hogy magyarul skandálná: „Elemes koporsó”. Zajos temető minden koncertjük, kíváncsi halandóknak. Meghall-ni ér.

A Tóth Kína Hegyfalu formációról - Szabó Imola Julianna írása a "Művész-Ember blogon:


"Listening this one we're able to thinking first times about Bartok's chamber music (partially) but more and more touches Stockhausen's "Inori" and "Telemusik" cycles there. But, of course, this is a touches only. I think at the album "Inner Rooms" most of all directions is a author's opinion. First experience of listening generates thoughts about ahumana and antihumana conception of this kind of music, but second coming idea will be different: we will able to understand this music is about hidden intellectual processes under the skull. Thus, this one might help us to understand and decrypt our own scrabbling thoughts. Good choice for those who likes Academical Electronical music."

Moonsugar (Gennady Vladimirov)



"Toth Kina Hegyfalu is an alternative noisy ambient avantgarde duo! Feel the live sound, feel the sound of the burning amp! Feel the sound of the beautiful chaos!"

Arnaud Barbe(Pollux) Sirona Records  21.04.2012



"Tóth Kína Hegyfalu is the Budapest, Hungary based duo of Kinga Toth and Gergely Normal. The pair has a strong performance art bent, with Gergely’s sparse, often minimalist instrumentation serving as counterpoint and complement to Kinga’s poetry, which takes the form of aggressive growls, and wails. Gergely also contributes the artwork for the releases, which also reflect the ever present themes of alienation and violence. Tollasbál represents a fervent desire to capture the disruptively awkward and often unsettling feel of an art house performance. Standing in contrast to most of the record, “it hurts (kapar)” forcefully prods the listener into an uncomfortable state with thick slices of noise and distorted vocals, rather than leading them there via teases and the occasional backhanded threat. It’s a sludgy oil slick of guitar that’s definitely not easy listening, though it is rewarding in its own very specific and slightly sadomasochistic way."

30.01.2012 Written by Luke Carrell (


you want something new? you want something fresh? you want it free? no, not your mamas panties! download this! Toth Kina Hegyfalu! we all know that bitches underwear has more skidmarks than the redlight outside your sisters window!

no Future Productions  "Tollasbál"



"A Tóth Kingáékat is meghallgatnám, mert tényleg borzasztó volt a visításuk, hátha később meg lehetne érteni a koncepciójukat, mert a százlábúról szóló daluk meg inkább cuki volt, mint szórakoztató."

2011.01.24. Szemétből gyúrni tehetséget, vagy tehetségből szemetet? 

Valuska László


"Tóth Kinga (Hegyfalu) feminista punk-rapje a közönséget gyors alkoholvásárlásba kergette..." "Szegény punkok x-faktora 

Győri Zsófia




Hát azért basszák meg, a Tóth Kína mellett nagyon kissbéla a Halál Judit! Már majdnem elkezdtem aggódni a hétvégém miatt. langadam ( II.Roham Trashfesztivál 2011.07.26.


egy pincében léptek fel fullad mióta

leszokott a régi penész nem engedi felszabni

a hörgőket tanácstalan nincs hangosító

Pécelben vannak a mikrofonok egy vonaton

jönnek időre ott lesz ami szükséges egy

korrekt előadáshoz gyülekeznek a többiek

szabad ember, díler, matematikus, téglát

bontani jön ma mindenki

omlik a vakolat nincs mikrofon kontaktos

a vezeték kigyullad a konnektor és ez

igaz is figyelni kellett volna a névválasztásra

omlásveszély hát mit lehet csodálkozni a

tupír a dohtól lapulni kezd mire énekel már

rátapad a homlokra kiderül elment a haja

ma szolgál bármi lesz félbe nem marad

nem szól dühroham nincs hang mi készültünk

méltatlan megszólalni a gépek nélkül

következő foka a fejlődésnek ez így zárulnak

a körök be csend lesz a pincében amikor ledobja

a mikrofont zárlatos emberi hang marad a testen

átmegy a fájdalom a szenvedést valóban meg kell

élni elvették a csatornát légcső-gyomor-

hányja fel a hangokat ma kiáltani lehet

az üresbe énekelni nem lesz szükség

diszkó is rendszerváltás ütik a létrát

áram van letekerik a kiabálást egy gyárban

motorzúgás és az isten megmenti a királyt

visszajönnek az állatok nem pusztultak el

a bogarak maradnak mert a kitinpáncél

megvéd az atombombától

koncert szubjektív


Omlásveszély-Tarajosgőre Artklub 2011.09.17.



"Tetszenek a küldött linkeken található anyagok. Friss,

többféle műfajt sikeresen ötvöző munkák. Kár, hogy a nyelvi

gettóba szorulás miatt csak az itteni rokonlelkek élvezhetik


2011.04.20 Najmányi László


"Olyanok vagytok, mint a korai Aurora."

2011.01.22. Roham (trash- döntő)

Henk Csaba (Kata-Valami)


„Csak magyar együttes volt és a vidék is képviseltette magát Hegyfalu, ahol kis tanárnénikék énekeltek, úgy hogy háttal álltak a szintinek és ordibáltak összevissza. Sajnos helyezést nem értek el, de a produkció tartható volt és a végén kimagyarázkodtak, hogy őket tulajdonképpen az a nyolcfős osztály inspirálta.”

Kanada Káosz (téma: a trashfesztivál) – Tilos Rádió


„Autonóm felfogásban előadott zene. Direkt szartak bele a zongorába. Szándékosan. Profin. „

Supermen (téma: a trashfesztivál) – Tilos Rádió


"kedves bátor zene"

Wahorn András 2010.03.09


"...tetszik az atmoszféra, szép munkák."

Hajnóczy Csaba 2010.02.08.


"Megtisztelő , és !!!

Jó is , amit !Nics már szerelem , barátság , félelem , s a többi egyéb

ősi emberi "érzelmek "? Humor?

Lazítsatok , hát nem látjátok ,hogy vége?Vagy mégse ? STB

Szuper ! csak így tovább !

Ne feledjük a költészetet azér , és a drámát ! Akár a Zeneit! / Dráma !/

És semmiképp ne feledjük az iróniát, a fényeset !

se az egy szerü hő siesst !

se az egy szerü légi Est !

stb :::::::::::::::"

Másik János 2009.11.07